Technologies change the world but human nature remians the same. If this were not so, such best-sellers as The Iliad, The Psalms of David, and Beowulf would be unintelligible to us today. The successive technologies of language, writing, and movable type have put increasingly powerful tools in the hands of storytellers, tools whose uses could not have been imagined when these technologies were new. It will be for our children and their children to learn the meaning of the electronic technologies that are now on the horizon. The book business as I have known it is already obsolete, but the defining human art of storytelling will survive the evolution of cultures and their institutions as it always has. New technologies change the world but they do not erase the past or alter the genome.

Jason Epstein tudja, miről beszél. Még alig száradt meg a tinta a diplomáján a Columbia Egyetemről, amikor munkába állt az amerikai Random House kiadónál. Ami akkor egy kis közjátéknak és szigorúan csak pénzkeresetnek tűnt, mielőtt Epstein beindítja szépírói karrierjét, igencsak hosszútávú kapcsolatnak bizonyult. Epstein több mint 40 évig dolgozott a Random szerkesztőjeként, megalapította a The New York Review of Books-t, elindította útján a Vintage puhafedeles sorozatát és olyan emberekkel barátkozott, mint Vladimir Nabokov, Norman Mailer és Philip Roth. A könyves bizniszben szerzett tapasztalatait pedig a Book Business (A könyvkiadás múltja, jelene és jövője) című kötetben foglalta össze, amelyet Mr Bookstation ajánlott a figyelmembe (amiért pedig örök hála és köszönet az ő osztályrésze).

Azt hiszem, nem sok olyan olvasó van, akit ne érdekelne legalább egy kicsit, hogyan is jut el egy könyv a szerzőtől az ő kezébe, mi zajlik a kiadókban - pláne, ha egy olyan hatalmas és nagy presztízsű könyvkiadóról van szó, mint a Random House. Bár Epstein már az elején leszögezi, hogy manapság már igencsak másképp működnek a dolgok (mi sem mutatja jobban a változást, minthogy maga a Random House azóta német tulajdonba került), mégis hihetetlenül izgalmas látni, hogy indult ő a pályán és hogy fejlődött a könyvipar az évek alatt. A régi szép időkben még előfordult, hogy Epstein arra ment be reggel az irodájába, hogy egy szerző ott töltötte az éjszakát (esetleg nem is egyedül). Ez ma már elképzelhetetlen lenne, ahogy a papírborítós könyvek is mindennaposnak számítanak (és, legalábbis Magyarországon, nagyjából elvesztették az eredeti funkciójukat, ami az lett volna, hogy színvonalas irodalmat olcsón juttassanak el a közönséghez).

De a történeteken kívül ami engem leginkább lenyűgözött ebben a könyvben, az maga Epstein volt: remek érzékkel valahogy mindig rájött, mi az, amire az olvasóknak és a piacnak éppen szüksége van - ennek az eredménye lett a Vintage paperbacks sorozat és a New York Review of Book is. Ehhez nyilvánvalóan szükség volt olyan inspiráló légkörre és piaci helyzetre, ami ezeknek az ötleteknek a megvalósulását lehetővé tette, de a lényeg az, hogy igenis lehet nagyot lendíteni és új (és színvonalas) dolgokat kitalálni, nem csak ülni a fenekünkön és azon töprengeni, hogyan csinálhatnánk gyorsan minél kevesebb pénzből minél többet, lehetőleg pedig kockázat nélkül és minimális befektetett munkával.

Hiába tartja ugyanis magát Epstein könyvipari őskövületnek, pontosan átlátja azt, milyen irányba kell(ene) tartania a könyves biznisznek és mire van igény. Bár a könyv nagy része 1999-ben született, így Epstein még nem számolhatott az e-könyv megjelenésével, egy dolgot azonban nagyon helyesen felismert: a print on demand (nyomtatás megrendelésre) technika szükségességét, ami nálunk például a Librinél kísérleti funkcióként üzemel. Ennek segítségével számos köztes költséget megtakaríthatnánk, a könyvek olcsóbban juthatnának el az olvasókhoz és mégis több maradna a kiadók zsebében. Ez azért mekkora ötlet, nem? Epstein könyvautomatákat képzelt el, amelyekből előzetes megrendelés után megkaphatnánk a könyvünket és nincsenek évekig raktárban rohadó példányok, bezúzás, szállítási és raktárköltség, kockázat, épp most vitték el az utolsót a boltból-esetek - tehát rengeteg kényelmetlenségtől kímélné meg magát mindenki. (Epstein egyébként olyannyira hisz ebben az ötletben, hogy 2004-ben beszállt egy print on demand cég alapításába.)

A Book Business kötelező olvasmány kellene legyen mindenkinek, aki bármilyen formában könyvekkel foglalkozik - és nem csak azért, mert kiváló szórakozás, hanem mert valóban rengeteget lehet belőle tanulni, elsősorban a hozzáállásról. Igen, a könyvipar is üzlet, amelynek megvannak a saját szabályai (például az a nagyon is aktuális felismerés, hogy a könyvet nem feltétlenül úgy kell eladni, mint a gumicsirkét vagy a babkonzervet), és ami irgalmatlanul gyorsan változik, és szerintem egy kiadó sem engedheti meg magának, hogy ezt ne lássa be.