Nem is tudom igazán megfogalmazni ma sem, hogy miért is kezdtem el ezt az egészet. Talán az lehetett, hogy más akartam lenni, mint a többi ember, és úgy gondoltam, ezzel valóban más lehetek, mint ők. Most meg már inkább ugyanolyan szeretnék lenni.

Találós kérdés: mi Rácz Zsuzsa első könyvének a címe?

Amennyiben az Állítsátok meg Terézanyut!-ra tippeltél, sajnálattal kell közölnöm, hogy nem nyertél hangszórót, Rácz Zsuzsa első könyve ugyanis Kábítószeretet címen jelent meg még 1998-ban, tehát négy teljes évvel Terézanyu színre lépése előtt. Ne ess azért pánikba, én sem tudtam erről egészen addig, amíg meg nem látogattam az írónő honlapját, és teljességre törekvő olvasóként úgy nem döntöttem, hogy meg kell ismernem ezt a kötetet is (amely, bár két kiadást is megélt, és mértékadó szakmunkának számít, csak könyvtárakban lelhető már fel).

A Kábítószeretet című kötetben tizenegy beszélgetést olvashatunk drogfüggő fiatalokkal és egyikük édesanyjával, valamint a Magyarországon - 1998-ban - kábítószerek ismertetését és tanácsokat arra vonatkozóan, ki hova fordulhat, ha közvetve vagy közvetlenül droggal kapcsolatos problémákkal találja szembe magát. Ha valaki az én generációm tagja vagy fiatalabb, iskolai karrierje folyamán szerintem legalább 5-6 drogprevenciós előadást volt alkalma végighallgatni, amelyeken szinte mindig ugyanazt mondták el, és bár legalább kaptunk valamilyen képet a magyar droghelyzetről, nem nagyon hinném, hogy ezek bárkit is elrettentettek volna bármitől. Sajnos. Szóval ilyen többszörösen megpreventált vén rókaként fogtam neki ezeknek az interjúknak, hogy kipipálhassam ezt a könyvet is a listán, és... és azt vettem észre, hogy megint hajnalig olvasom ezeket a borzasztó történeteket (a másnap reggeli kelés dacára), és egyszerűen nem bírom letenni a könyvet, pedig talán jobb lenne.

Sokan sokféle okosat elmondtak már erről a drogtémáról, felesleges lenne nekem is tudálékoskodnom, így inkább csak azt mondom el, mit éreztem a könyv olvasása közben. Van ez a tizenegy Miskolc környéki fiatal (van, aki Rácz Zsuzsa személyes ismerőse volt már korábban is), a legtöbben munka nélkül, hiszen például a kohóipari szakközép még boldogan képezte a leendő munkásokat évekkel azután is, hogy bezárták a gyárakat; mindenféle családi háttérből (milyen demokratikus), éppen leszokóban, visszaszokóban, vagy a leszokás kérdését nem is mérlegelve. Néhány beszélgetés végén kiderül, a fenti opciókból melyik sikerült. Bármi is legyen a történeteket kifutása, engem kivétel nélkül mindegyik odavágott - és nem csak a megszólaló fiatalok személyes pokla, hanem az is, hogy milyen mélyen gyökerezik ez a probléma. Nem csak abban, hogy ezeknek az embereknek még volt drogprevenció a suliban; nemcsak abban, hogy anyu meg apu nem figyelt eléggé rájuk; nem csak abban, hogy rossz társaságba kerültek - igen, ezek a tényezők mind-mind számítanak, nem is kicsit; de az egész dolog mélyén megoldatlan és nagyon összetett gazdasági és társadalmi problémák vannak - amiket nem lehet elmosni egy-két prevenciós órával. Frankón elolvastatnám ezt a könyvet minden érintettel - a döntéshozókat is beleértve.