« Emma Tennant: Pemberley   Veszíts el egy könyvet - de előbb nyerd meg, szerény ajánlásommal »
2010. márc. 11. 22:31 - írta BridgeOlvas
18 komment

Byatt: Possession

165. fejezet, amelyben Bridge megint átmegy gonzóba, de remélhetőleg az olvasók túlélik.

„At my life, at the way it is – what I really want is to – to have nothing. An empty clean bed. I have this image of a clean epmty bed in a clean empty room, where nothing is asked or to be asked. Some of that is to do with – my personal circumstances. But some of it's general. I think.”
„I know what you mean. No, that's a feeble thing to say. It's a much more powerful coincidence than that. That's what I think about, when I'm alone. How good it would be to have nothing. How good it would be to desire nothing. And the same image. An empty bed in an empty room. White.”
„White”

Na most az van, hogy A.S. Byatt Possession (magyar hangja: Mindenem) című regénye az egyik kedvenc könyvem. És ha tökre szeretsz valamit, akkor biztos csomó mindent akarsz róla mondani, nem? Mert nyilvánvalóan szeretnéd, hogy mások is tudják, hogy ez milyen terraszuper, és olvassák el, nem? Hát, nem tudom. Egyrészt nincs szándékomban senkit meggyőzni semmiről (minden látszat ellenére), és halvány lila fogalmam sincs, hogy mit mondhatnék erről a könyvről - azon kívül, hogy ez az egyik legzseniálisabb regény, amivel valaha összehozott a jó sorsom, és amikor befejeztem, legszívesebben újra elölről kezdtem volna. És aztán megint. És megint.

Még mindig velem vagytok ennyi rizsa után? Remek - akkor most már tényleg muszáj lesz valami értékelhetőt produkálni. Kezdetnek talán elmesélhetném, hogyan akadtam rá erre a könyvre - ez máskor is szokott működni, ugye? Ha igazán belegondolok, akkor a Büszkeség és balítélet-rajongásomnak köszönhetem, hogy először is a regényből készült filmet láttam, ami nálunk Költői szerelem néven futott. (Aki rájön, mi a kapcsolat a két dolog között, piros pontot kap.) Bár utólag nem sok jó véleményt hallottam róla, nekem akkor igenis nagyon tetszett - olyannyira, hogy mikor megtudtam, adaptációról van szó, és nem is olyan régen jelent meg a magyar kiadás, rögtön elmentem megvenni. Ez már maga kalandot jelentett (figyelem, ez a motívum a későbbiekben még fontos lesz!), ugyanis egy eladóval tűvé tettük az - akkor még - ország legnagyobb Alexandráját a kötetért, amiről kiderült, hogy mindvégig a szemünk előtt volt (újabb érdekes egyezés a regénnyel, ezt se felejtsétek el). Szóval nagyjából két éve olvastam először magyarul a Mindenemet, azután néhány részét angolul, és most egy szemináriumra újraolvastam, elejétől a végéig. Dorombolt közben a lelkem.

No de miről is beszélünk? Jó lenne, ha már a sztoriról is elhintenék valamit, nem? A regény tökéletességét mutatja, hogy a lehető legjobb helyen kezdődik: a könyvtárban. Roland Michell, a szorgalmas, de nem különösebben kiemelkedő irodalomtudós éppen Randolph Henry Ash viktoriánius költő egyik könyvét lapozgatja, amit valószínűleg Ash óta nem nagyon forgatott senki. A költő saját kezű jegyzeteit olvasva Roland ráakad egy levél piszkozataira: egy olyan levél kezdeményére, ami egy meg nem nevezett hölgyhöz szól. Bárki is legyen a címzett, eddig nem volt róla tudomásuk az Ash-kutatóknak. Roland hirtelen ötlettől vezérelve bizonytalan időre magához veszi a leveleket, és szorgos kutatásba kezd az ismeretlen címzett után, akiről kiderül, hogy valószínűleg Christabel LaMotte, egy obskúrus költő lehetett. A szálak Maud Bailey LaMotte-szakértőhöz vezetnek, akinek szintén nincs tudomása az Ash-LaMotte levelezésről, viszont érdekesnek találja a témát, így Rolanddal együtt kalandra indulnak: felderítik, mi is rejlik pontosan a levelek mögött, ki, mit, mikor, hogyan és miért. Közben meg kell küzdeniük az amerikai gyűjtő, Mortimer Cropper képében felbukkanó gonosszal, meg kell nyerniük egy sárkányt, hogy a kincshez engedje őket - és még számtalan más izgalmas kalandot élnek át. Románcos történet, tudjátok.

Ennyit a filmből is megtudhatnánk, de mégis mitől olyan jó ez a könyv? Szerintem már maga a történet (vagyis inkább történetek) is nagyon szép(ek) - valóban, a klasszikus értelemben, minden mondatát öröm olvasni, annyira jól van megcsinálva. És izgalmas is, hiszen voltaképpen egy nyomozásról van itt szó, Byatt pedig az utolsó pillanatig tartogat egy-egy csavart a számunkra, a regény állandóan újraírja önmagát, hiszen mindannyiszor azt hihetjük, hogy már mindent tudunk, kezünkben van a kulcs a rejtélyhez - hát ne higgyük. Miután pedig a léleknek és az elmének is enni adtunk, táplálhatjuk egy kicsit a posztmodern részét is az agyunknak: a Possession ugyanis nem egyetlen szöveg, hanem különböző szövegek óceánja. Részleteket olvashatunk Ash és Christabel műveiből, leveleikből, korabeli naplókból, a költőkről szóló kritikai irodalomból, de vannak itt teljes terjedelemben közölt mesék, versek és mindenféle csodálatos dolog (persze mind Byatt keze munkája), amik önállóan is megállnák a helyüket. Egyszóval zseniális, na.

Itt jöhetne az, hogy miért is szeretem annyira ezt a könyvet. Hm, egyrészt azért, mert annyira sokrétű, gazdag szöveg, hogy akárhány újraolvasást kibírna, biztos vagyok benne, hogy mindig szolgáltatna rengeteg újdonságot. Másrészt ez a regény maga a posztmodern, amikor a legjobb formáját hozza - és Byatt azért mégis ad egy kis fricskát a "szakmának", az irodalom tudósainak, a modern trendeknek. Amikor korábban olvastam, teljesen olyan érzésem volt, mintha rokonlélekre találtam volna: igen, pontosan ezt gondolom én is az irodalomról, csak eddig nem tudtam elmondani. De legisleginkább azért szeretem a Possessiont, mert szép. Nagyon, nagyon szép.


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

Kategóriák

Női író , Fiction , 2010-ben olvastam

Címkék

angolul , brit , Byatt , regény

Eddig 18 komment érkezett ()

  • 1.  Lobo
    2010. 03. 12. 9:28 Válasz erre

    Mi akar lenni ebben a környezetben a gonzo? Már máshol is emlegették (Dzé az interjújában) és én nem értettem:(
    /me buta

  • 2.  Heloise
    2010. 03. 12. 10:08 Válasz erre

    Na hát én a filmről és a könyvről is abszolút lemaradtam... De nagyon kíváncsi vagyok a rajongásod tárgyára, fel is teszem a várólistámra (csak most már bírjam pénztárcával).

    (a gonzos dologra én is tökre kíváncsi lennék, mert én sem értem :-( )

  • 3.  zenka
    2010. 03. 12. 11:04 Válasz erre

    Szép poszt, szerintem mindenkit ráveszel az olvasásra vele :)! (Engem mindenképpen.)
    Mi a baj a filmmel? Én annyira szeretem. Na jó, leginkább az Ash-LaMotte vonalat, de szerintem egész jól megcsinálták. És olyan szép a vége! (Ábrándos pillantások) Amikor nézem én is folyton azt gondolom, hogy ha csak a levelezés lenne benne töredékesen, én akkor is odáig lennék érte, de ha csak a másik vonal, akkor is.

  • 4.  BridgeOlvas
    2010. 03. 12. 16:33 Válasz erre

    A gonzo az, amikor az újságíró (mert az újságírásból indult a dolog) maga válik a témává, annyira szubjektív lesz a cikk, hogy a ténybeli pontosságon felülkerekedik az élményszerűség. Legalábbis én így értem. (Én is dzénél hallottam először a megnevezést. :-D You iz no buta.)

    Heloise, Zenka, köszi. Igazából nem tudom, mi a baj a filmmel, mert oké, hogy a regényhez képest extra light, de ebből a szövegből ilyen filmet lehet csinálni: a fele élmény abból jön, amit olvasnod kell, és ezt szerintem nem lehet visszaadni filmen. Pont. A sztori meg szép, megáll az önmagában. Újra is akarom nézni valamikor, mert nem láttam még, mióta a könyvet is ismerem.

  • 5.  entropic
    2010. 03. 14. 22:54 Válasz erre

    Hónapok óta itt áll az asztalomon ez a könyv, ugyanez a kiadás, mint ami a te képeden van, és időnként percekig nézegetem a borítót, szerintem gyönyörű. És már bele is olvastam a könyvbe, de még nem mertem rendesen elkezdeni. :) Annyi jót hallottam már róla, hogy most már nagyon félek a csalódástól, de most a te írásod megint közelebb vitt ahhoz, hogy ne halogassam sokkal tovább ezt a könyvet.

  • 6.  BridgeOlvas
    2010. 03. 15. 10:35 Válasz erre

    Nagyon kíváncsi leszek a véleményedre, ha majd elolvasod! Egy pár napja meg is néztem a Molyon, hogy nem olvastad-e már, mert sok hasonlóság van az olvasmányaink között. :-) A borító most már nekem is tetszik - amikor még csak a neten láttam, nem voltam tőle elragadtatva, de mikor megérkezett, meggyőzött. Ja, és Bényei Tamás szerint is jó ez a könyv. :-)

  • 7.  entropic
    2010. 03. 15. 11:49 Válasz erre

    Sejtettem, hogy Bényei Tamás is szereti, valahogy illik hozzá ez a könyv. Sajnálom, hogy már nem vagyok egyetemista és nem járhatok hozzá, nagyon szerettem az óráit.

    Én is láttam, hogy te épp az Oranges-t olvasod J. W.-tól, én pár hónapja olvastam. Kíváncsi vagyok, mit írsz majd róla. Az eddigi posztjaid alapján őt nem szereted annyira. :)

  • 8.  BridgeOlvas
    2010. 03. 15. 19:21 Válasz erre

    Pont most olvastuk nála szemináriumon, az Oranges-t is amiatt vettem elő. Tény, hogy nem igazán csípem Wintersont, nem az én stílusom, de az Oranges némileg felülmúlta a várakozásaimat.

  • 9.  Kiera
    2010. 05. 22. 14:17 Válasz erre

    Kaphatok piros pontot! A kapcsolat a két film között az, hogy mind a kettőben Jennifer Ehle játszik főszerepet! :)

  • 10.  Kiera
    2010. 05. 22. 14:18 Válasz erre

    Kaphatok piros pontot! A kapcsolat a két film között az, hogy mind a kettőben Jennifer Ehle játszik főszerepet! :)

  • 11.  BridgeOlvas
    2010. 05. 22. 19:57 Válasz erre

    @Kiera Naná, mindjárt két pirosat is kapsz, mint egyedüli és első helyes megfejtő! :) Köszi!

  • 12.  Kiera
    2010. 05. 24. 18:57 Válasz erre

    :) Egyébként én sajnos még csak a filmet láttam, de nagyon szeretném elolvasni könyvben is! Hol vehetném meg? Én az Alexandrára vagy a Librire gondoltam, és már meg is néztem, hogy van-e nekik (oldalukon), de ott sosem mutatják, hogy tényleg megtalálható-e náluk. :(

  • 13.  BridgeOlvas
    2010. 05. 24. 20:02 Válasz erre

    @Kiera Juj, de jó! Remélem, sikerül megszerezni. :) Utánanéztem én is, hát tényleg nem nagyon lehet válogatni a lelőhelyek között... Találtam egy ilyet, ahonnan lehet rendelni:

    konyvnet.hu/konyv.php

    Ami még eszembe jut, hogy Debrecenben a sérült könyves Alexandrában szokott lenni, de ha nem debreceni vagy, akkor ez se nagy segítség...

  • 14.  Kiera
    2010. 05. 25. 20:02 Válasz erre

    Sajnos a debreceni Alexandra tényleg nem segít... Sebaj, majd megoldom valahogy! Ha kell, foggal-körömmel szerzem meg! :)

  • 15.  BridgeOlvas
    2010. 05. 26. 12:58 Válasz erre

    @Kiera Eszembe jutott még valami! :-D Nézd csak:

    www.eladomakonyvem.hu/konyv/mindenem-123342

    Persze nem tudom, hogy te csak újonnan szeretnéd-e, vagy használtam is oké, de gondoltam, azért szólok. ;-)

  • 16.  Kiera
    2010. 05. 26. 21:56 Válasz erre

    Köszönöm, utánanézek! :)

  • 17.  Kiera
    2010. 06. 16. 11:29 Válasz erre

    Megkaptam a könyvet! :) Már el is kezdtem... Csak néztem, h mennyi vers meg külön történet van benne! Mondjuk a versek várhatók voltak a fimből is, mivel ugye Ash költő... De hogy Christabel is ír, azt nem tüntetik fel a filmben! Mondjuk nem ujdonság, h csomó mindent kihagynak a filmben... ez mindig igy van...

  • 18.  BridgeOlvas
    2010. 06. 16. 13:37 Válasz erre

    Jaj de jó, remélem, hogy tetszeni fog! Mindenképpen várom majd a véleményedet, ha befejezted! :) Mivel én is a filmet láttam először, vágtam egy "ez meg mi?!?" arcot a sok vers és mese láttán, de kiderült, hogy érdemes azokat is olvasgatni, mert sokat hozzáadnak a történethez. Eszméletlen egyébként, hogy azok a versek külön-külön is megállják a helyüket, mindig leborulok Byatt előtt képzeletben már csak miattuk is. :)

Írj a margóra

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.